- MIT KELL TUDNI A VÁROSOKBAN ÉLŐ GALAMBOKRÓL?
A parlagi galamb (Columba livia f. domestica) az élővilág, így a városi környezetünk természetes részét képezi. A parlagi galamb őse a szirti galamb, melynek háziasított, később elvadult példányai a települések, az emberi lakókörnyezet madarai lettek.
A települések, az ott lévő épületek – a magasan fekvő, galambok számára könnyen elérhető, zavartalan pihenő és fészkelőhely „kínálatnak” köszönhetően – kiváló élőhelyet biztosítanak. A városi környezet viszonylagos védelmet biztosít a ragadozókkal szemben, melegebb és táplálékot is bőven nyújt számukra.
A tápanyagforrás miatt a városi környezetben a galamb populáció zavaró mértékben felszaporodhat, amelyek erősen savas ürülékükkel jelentős károkat okoznak a műemlékek felületén.
Egyes tanulmányok szerint akkor beszélünk túlszaporodásról, amikor a galambok száma meghaladja a négyzet-kilométerenkénti a 350-et.
Az emberek általában szeretik vagy elfogadják a galambokat a környezetükben, de csak olyan mértékben, ami nem zavaró már számukra.
- MILYEN PROBLÉMÁKAT OKOZHAT A GALAMBOK FELSZAPORODÁSA A VÁROSOKBAN?
- Bizonyos állatról emberre terjedő betegségek terjesztői lehetnek. Egyetlen ilyen ismert közvetlen betegség a Papagájkór (Ornithosis Psittacosis), amely légúti megbetegedést okozó, influenzaszerű tüneteket mutató betegségként jelentkezik, de a lakosság nagyon kis számban érintett. Élelmiszer-közeli helyekre jutva E.coli, Salmonella fertőzést terjeszthetnek.
- Állatbetegségek potenciális hordozói/terjesztői lehetnek: főként baromfikra, sertésekre, tenyész-galambokra veszélyes kórokozókat terjeszthetnek.
- A galambürülék- és tollpor megszárad, majd az eső és szél hatására a levegőbe juthat, így növelhetik az allergiás érzékenységet, csökkenthetik a városlakók (főként a gyerekek és az idősek) ellenálló-képességét.
- A kálcium-pótlás érdekében a galambok gyakran csipegetik az épületek vakolatát, csökkenve annak védő- hőszigetelő- és esztétikai funkcióját;
- Fészekanyaguk eltömítheti az ereszcsatornákat, légkondicionálók kivezető csöveit, megakadályozhatják a kémények átjárhatóságát.
- Ürülékükkel szennyezik a parkokat, játszótereket, középületek előtti járdákat, amiket folyamatosan tisztítani kell, így növelve a fenntartási költségeket.
Felhasznált forrás: Országos Epidemiológia Központ módszertani levele az ember környezetében élő egyes madarak (parlagi galamb, házi veréb, seregély) elleni védekezésről, 2006.
- MILYEN MEGOLDÁSOKAT ALKALMAZNAK JELENLEG A GALAMBOK SZÁMÁNAK CSÖKKENTÉSÉRE?
- Fészkelőhelyek számának csökkentése: mivel ezek a helyek nagy részben magántulajdonban
vannak, és ezeknek a tulajdonosoknak az aktív közreműködése lenne szükséges (pl. betört ablakok üvegezése, rések betömése, párkányok, beülők lezárása, stb.), ezzel látványos eredményt még nem sikerült elérni. - Riasztók (ragadozók hangját utánzó berendezések, gyengeáramú vezetékek, műragadozók, stb.) kihelyezése: a galambok kifinomult idegrendszerrel rendelkeznek, ezért gyorsan felismerik és megszokják az „álveszélyeket”.
- Élve befogás: solymászok vagy más, ilyen jellegű szolgáltatást kínáló vállalkozók megbízás alapján csapdákat helyeznek ki a fészkelőhelyek közelébe, amelybe csalétek élelmiszert helyeznek. Ebbe általában a bátrabb vagy fiatalabb egyedek repülnek be, és maradnak ott mindaddig (akár több napig is étel-ital nélkül, az időjárás viszontagságainak kitéve), amíg a megbízott be nem gyűjti őket. Ezután a begyűjtött galambokat megsemmisítik vagy ragadozó madarak táplálékaként szolgálnak.
- Egyéb eljárások (ragadozó madarak röptetése a kijelölt területen, kilövés, altatós-kábítós csalétek kihelyezése majd a galambok begyűjtése, stb.) városi környezetben nem bizonyultak eredményesnek.
A gyakorlati tapasztalatok az mutatják, hogy az eddig alkalmazott módszerek nem nyújtanak megoldást a galambok és az emberek együttéléséből eredő problémákra, ezen túl egyes módszerek állatvédelmi szempontból sem állják meg a helyüket.