 |  |  |  |
A hangyákról általában:
A világon több mint 12.000 fajuk ismert és Magyarországon is számos fajuk van jelen.
Az emberi épített környezetben (lakóházak, intézmények, ipari létesítmények stb.) jellemzően táplálékszerzés céljából jelennek meg. A hangya kolónia (hangyaboly) rendszerint nem az épületben, hanem annak a közelében helyezkedik el.
A hangya kolónián belüli kommunikáció segítségével „értesítik egymást” a táplálék elérhetőségéről, igy jelenhetnek – akár nagy számban is – az épületeken belül.
A hangyák irtására főként azért kerül sor, mert jelenlétük zavaró az emberek számára. A hangyák különféle kórokozókat inkább mechanikai úton (érintkezéssel) terjeszthetnek, bár a hangyák- a nagy számú közösség fertőzésének elkerülése érdekében – nagy gondot fordítanak a boly tisztántartására, speciális gomba és baktériumölő váladékot is képesek termelni a fertőzések megelőzése érdekében.
Jellemzően a tavasztól őszig terjedő időszakban figyelhető meg az emberi környezetben.
Mit kell tudni a hangyákról?
A hangyák a hártyásszárnyú rovarok rendjébe tartoznak. A fejükön található a rágó szájszervük, összetett szemük és csápjaik. Összetett szemeik számos lencséből állnak, amelyek lehetővé teszik, hogy jól mozogjanak. A csápokkal kiválóan ízlelnek, szagolnak és tapintanak.
Általában kolóniákban élnek, amelynek az egyedszáma a több milliót is elérheti. A Magyarországon előforduló fajok esetében a kolóniát a királynő, a dolgozók, a hímek és a katonák alkotják. A királynő és a hímek a szaporodásért, a katonák a kolónia védelméért, a dolgozók a kolónia táplálásáért felelősek (ezért leginkább a dolgozókkal találkozunk).
Magyarországon leggyakrabban előforduló hangya fajok
Házi hangya (Lasius emarginatus) – a dolgozók 3-4 mm nagyságúak, vörösbarna színűek. A kertekben elsősorban a fölbe építi a fészkét, de korhadt fákba is gyakran előfordul.
A szabadban elsősorban a levéltetvek nedvével táplálkozik, épületen belül gyakorlatilag mindenevő. Aktív mozgásának köszönhetően az emeleteken, padlásokon is megjelenhetnek.
Fekete hangya (Lasius niger) – a dolgozók 3-5 mm nagyságúak, fekete színűek. A kolóniája nagy számú egyedből áll, fészkének üregei akár egy méter mélységet is elérhetik. A kertekben a boly bejáratát kis földkupaok jelzik. Főként elhullott rovarokkal, virág-nektárral, illetve a levéltetvek által kiválasztott mézharmattal táplálkozik, lakásba jutva főként az édes élelmiszereket keresik.
Gyepi hangya (Tetramorium caespitum) – a dolgozók 2-3 mm nagyságúak, a világosbarnától a fekete színig bármilyen formában megjelenhetnek. A fekete hangyánál darabosabb mozgásúak, a házi hangyánál tagoltabb testűek. Hazánkban mindenütt előfordul. A kertekben kis, kúp alakú fészket épít, a talajt ritkán hagyja el.
Fáraóhangya (Monomorium pharaonis) – a dolgozók 2 mm nagyságúak, sárgásbarna színűek. Nem csak kertesházak környékén, hanem a városok panellakásaiban és intézményekben (pl. szálloda, kórház, iskola, ipari létesítmények stb.) is előfordul. Nagy méretű kolóniájuk számottevő élelmiszert fogyaszthat el. Az épületekbe általában becipeléssel kerülnek, majd rejtett helyeken (vezetékek mentén, falakban) alakít ki koloniát, ahol több száz királynő is élhet.
Faodvasító lóhangya (Camponotus ligniperda) – a dolgozók 6-12 mm nagyságúak, a testük fényes barnás fekete, a lábuk vöröses színű. Fullánkos hangya, melynek szúrása kellemetlen viszketést okoz. A fészküket korhadt farönkökbe, kiszáradt fákba, fatörzsekbe készítik. Esetenként a falak üregeibe, a tetőszerkezet üregeibe is befészkelnek. A kertekben a vonulási útvonaluk könnyen felismerhető.
A hangyák táplálkozása
A tavaszi időszakban a reprodukció miatt elsősorban fehérjékben, zsírokban és olajokban gazdag táplálékot keresnek (rovarok, magvak).
Nyáron és ősszel a nagyszámú dolgozó ellátása érdekében elsősorban a szénhidrátokban gazdag tápanyagokat keresik (pl. mézharmat).
A kolóniát a dolgozók látják el táplálékkal, ezért jellemzően velük találkozhatunk élelemszerző „körútjuk” során, a királynő, a hímek és a katonák a hangyabolyban tartózkodnak. A dolgozók az úgy nevezett „trophyllaxis” (a visszaöklendezett táplálék megosztása) útján táplálják a kolónia tagjait.
A hangyák szaporodása, életciklusa
A kolóniák a talaj szintje alatti üregrendszerben élnek. A királynő naponta 100-150 tojást rak le. A tojásból kikelő lárvákat, majd az azokból fejlődő bábokat a dolgozók folyamatosan tisztogatják, táplálják.
A kifejlett hímek a királynő megtermékenyítése után elpusztulnak, ugyanakkor a királynő és a dolgozók több évig élnek.
Nyár közepe környékén jellenek meg a szárnyas alakok („szárnyas hangyák”). Ezt nevezzük nászrepülésnek. A szárnyas hímek és nőstények új kolóniákat hoznak létre.